Abstract

Annak ellenére, hogy a franchise – a lízinggel együtt – a két legsikeresebb jövevény szerződés egyike és fejlődését jelentős számú jogirodalmi publikáció követte, a franchise egy lényeges eleme – a franchise-aszimmetria – nem kapott kellő figyelmet. Vonatkozik ez az új Polgári törvénykönyvre (Ptk.) is, amelynek minimálisra kerekedett hat §-a a rendszerbe való bevezetésen kívül csak néhány főbb kötelezettség és jog deklarálására szorítkozik. Mivel a rendelkezések diszpozitívak, a franchise tartalommal való kitöltését a Ptk. valójában a gyakorlatra bízza, amiből az szűrhető le, hogy a jogalkotó nem számolt az aszimmetriával. Az aszimmetria olyan Janus-arcú, immanens része a franchise-nak, amely a jogra lényeges feladatokat hárít. Egyfelől, a franchise-ba adó fél információs és erőfölénye adott, és az ebből fakadó jogait a jognak bizonyos fokig garantálnia is kell, mivel ez az üzleti siker kulcsa. A jogbérletbe adó joga nemcsak a franchise-szerződés minden lényeges elemének a meghatározása, hanem a végrehajtásának szigorú ellenőrzése és akár szigorú szankcionálása is. Ez lényegében azt jelenti, hogy általában a franchise-ba adó diktál. Másfelől, az aszimmetriával a jogbérletbe adó vissza is tud élni, ahogyan ezt legszemléletesebben az amerikai tapasztalatok mutatják. A jog ellenkező előjelű feladata épp ezért a gyengébb fél védelme a jogbérletbe adói túlkapások és abúzusok ellen. A védelem lehet ad hoc jellegű, amikor a magánjog általános érvényű szabályaira alapozva hoz a bíróság a jogbérletbe adót elmarasztaló döntést, vagy a versenyjog eszköztárát mozgósítják e célból. A franchise szülőhazájában, az USA-ban azonban a jogbérletbe vevőt mint a gyengébb felet, már szektor-specifikus, kógens normákra építő törvényekkel védik. A cikk e paraméterek alapján próbál egy nemzetközi kitekintés útján rámutatni a franchise-aszimmetria magyar jog számára is fontos voltára.